Kedves Profizmusra Vágyók!
Mostanában annyi a tanulnivaló, az ember pedig nem iratkozhat be folyton valami iskolába, vagy tanfolyamra. Nekünk egyénileg kell kiválogatnunk azt, ami fontos, ami érdekel, vagy ami a hasznunkra van.
Hiszek az egyéni tanulásban, sok esetben ez a leghatékonyabb, persze fontos, hogy az embernek legyen motivációja. Középiskolában biológia-kémia szakra akartam jelentkezni, de nem vettek fel. Aztán a következő évben, februárban, mikor a jelentkezési lapokat kellett beadni, jelentkeztem angol szakra. Abban az időben a motivációm az volt, hogy nagyon szerettem volna kezdeni valamit az életemmel, diplomát szerezni (ami akkor még nagy kunszt volt), csinálni valami komolyat, ja és persze szerelmes voltam Paul McCartney-ba is.
Három hónapom volt a felvételiig, angol nyelvtudásom pedig sehol sem állt, (néhány alapmondaton kívül semmit sem tudtam) de elkezdtem egy programot: minden reggel 5-kor kelés, kis mozgás és reggel 6-tól este 6-ig tanulás. Átvettem az akkor elérhető – és talán egyetlen – könyvsorozatot, annak mind a négy részét. Megcsináltam minden feladatot és meghallgattam minden szöveget a kazettákon. Addig tekertem vissza őket, amíg meg nem értettem mindent. Írtam a szavakat, rogyásig csináltam a példamondatokat. Bemagoltam minden párbeszédet a könyvből, ami azért volt jó, mert nem kellett később lassan, gondolkodva összerakni a mondatokat, csak előhúztam egyet a készletből. Aztán májusban felvételiztem. Nem az a lényeg, hogy felvettek, hanem, hogy maximális pontszámú lett a szóbelim.
A spanyollal ugyanez volt a helyzet. Szerelem volt első látásra (vagy inkább hallásra). Próbálkoztam magántanárral és még csoportban is de rájöttem: igazán hatékony az egyéni ritmusomban tudok lenni. Amikor aztán kimentem Madridba még több tudást felszedni, meglepetésként ért, hogy amikor besoroltak a megfelelő csoportba hiába kerestem a nevemet a kezdők között. Amikor már a középfokú csoportban sem volt a nevem reklamálni akartam, de akkor hirtelen megláttam magam a felsőfokú csoportban.
A történetem arra jó példa, hogy nem a tanáron vagy az iskolán múlik a sikered, hanem elsősorban a saját motivációdon és erőfeszítéseden.
Ezt bátorításul osztottam meg veletek, meg azért is mert meggyőződésem, hogy az önképzésé a jövő, meg a specializációé, vagyis legyél valamiben profi. Legközelebb jövök tanulási tippekkel, amik nekem beváltak.
Jó tanulást!
Üdvözlettel: Demkó Andrea
„Segítek neked profivá válni.”
