A Csatorna alagút (Channel Tunnel) vagy másnéven Csalagút (Chunnel) egy vasúti alagút , ami a La Manche csatorna alatt fut, Nagy Britanniát köti össze Franciaországgal. 1994-ben lett kész, így az idén 25 éves és elmondhatjuk, hogy ez a 20. század egyik mérnöki csúcsteljesítménye. (engineering feat)
Korábban, ha nem repülővel mentünk ár a szigetországba, akkor komppal kellett, erről biztosan sokatoknak van élménye, de sokszor okozott tengeribetegséget (seasick) a zord (inclement) időjárás.
Az igazság az, hogy már Napóleon idejében is voltak hasonló tervek, hogy ti. alagutat ásnak, ahol elfér egy lovas kocsi (horse-drawn carriage). Az angolok azonban féltek, hogy Napóleon ezt kihasználná és megszállná az országukat. Több terv is készült ezután, de mindegyik kudarcba fulladt (fell through). Végül 1984-ben állapodott meg a két ország miniszterelnöke Francois Mitterrand és Margaret Thatcher az építkezésről. Mivel a finanszírozás problematikus volt, kiírtak egy versenyt (contest), amiben cégeknek kellett tervet benyújtani, a kivitelezésre és működtetésre. A pályázatot a Balfour Beatty Construction Company nyerte meg.
Már az elején nagy kihívásnak bizonyult a finanszírozás (3.6 milliárd), több mint 50 nagy bank adta a kölcsönt. Ezen kívül tapasztalt mérnökökre, munkásokra volt szükség és speciális fúrógépeket kellett megtervezni és megépíteni. Azt is meg kellett határozni, hol folytassák az ásást. Az ásást mindkét végén egyszerre indították és középen találkozott a két rész. A törmeléket (debris) vasúton vagonokkal szállították ki a britek, a franciák más megoldást találtak: vízzel vegyítették és kiszivattyúzták a felszínre.
A legnagyobb kihívást azonban az jelentette, hogy pontosan találkozzon a két oldalról haladó alagút. Hogyan biztosították, hogy az alagút ne omoljon össze a hatalmas víznyomás alatt? Hatalmas betonelemekkel támasztották ki a kiásott rész falait.
Először a szerviz alagutat készítették el és amikor ezek találkoztak, megünnepelték ezt az elképesztő teljesítményt (amazing achievement) Itt azonban még nem ért véget a munka. Kellettek még szárazföldi alagutak is a partoktól a végállomásig, ott volt még az elektromos rendszer, a szellőzés, és a tűzálló ajtók. Az első próbajárat (test run) 1993 december 10.-én volt. A hivatalos megnyitóra 1994 május 6.-án került sor.
Néhány érdekesség (fun fact):
A csalagútban 3 alagút fut, kettő a kétirányú vonatoknak, a középső pedig egy szerviz alagút. Átlagosan egy jegy ára 49-75 fontig terjed. A hossza több mint 50 km, ebből 38 km a víz alatt fut. Állomástól állomásig 35 percbe telik átmenni rajta. Az eredetileg tervezett 3.6 milliárd helyett 15 milliárdba került végül.
A TBM-nek nevezett alagútfúró gépek (boring machines) 15 ezer tonnásak és 750m hosszúak voltak. Összesen 11 ilyen gépet használtak. A kihordott törmelékből végül egy kis sziget keletkezett, amit betonból és fémlemezekből készült fallal határoltak el, amin most szép virágok nőnek és a Samphire Hoe nevet kapta.
A munkálatok során 10 ember vesztette életét és három nagyobb tűzeset volt.
Az alábbi linkeken még több érdekes információt olvashattok.