Spanyolországról és a spanyol kultúráról gyakran a flamenco tánc jut az eszünkbe. Itt összeszedtem nektek mindent, amit erről tudni érdemes. Ha érdekel titeket a spanyol kultúra, ezt szeretni fogjátok.
A flamenco Andalúziában, Spanyolország déli tartományában született, valójában nagyon sok kultúra keveredéseként – arab, zsidó, andalúz, cigány (gitano) Fokozatosan alakult ki kb.két-három évszázada. Az 1770-es évekre visszamenőleg is vannak feljegyzések, hogy cigányok ünnepeltek és táncokat, énekeket mutattak be. Honnan a név: flamenco? Több teória is van erre:eredhet a flama, láng szóból, ami a tánc tüzes voltára utal, de egyesek szerint a flamingó madárhoz van köze mert hasonló, kecses a testtartás.Vannak olyan történtek is miszerint a flamand szóhoz van köze és amikor V Károly-t tánccal köszöntötték, azt kiabálták: Baile al flamenco! vagyis táncolj a flamandnak.
Bár a flamenco az improvizált ének-tánc-zene hármas egységére épül, legfontosabb eleme, mondhatni a „flamenco szíve” az ének vagyis a cante. A flamenco ének két csoportba sorolható, egyik a kötetlen ritmikájú libre, másik a szigorúan kötött ritmusú compas, mely a ritmusszerkezet alapján további alcsoportokra osztható. A szerkezeti kötöttségek mellett az előadás mindig improvizatív, és érzelemgazdag: ahogy mondják, flamencót csak a „lélek legmélyéből” lehet énekelni. https://hu.wikipedia.org/wiki/Flamenco A cante jondo mély érzelmeket kifejező andalúz éneklés igazából a jondo valószínűleg a helyi variációja az hondo vagyis mély spanyol szónak. A cante előadója a cantaor (nem a cantante) A XVII. században a fandango volt Spanyolországszerte a legelterjedtebb ének és táncfajta, amiből aztán sokféle helyi változat alakult ki. A bandola nevű hangszeren kísérték –ami egy lanthoz hasonló hangszer.
Palosnak nevezik a flamenco különböző variációit pl alegría, bulería, tangos vagy sevillanas.
A zenei kíséret spanyolul toque a másik fontos elem. A flamenco gitárosok tocaores technikája, testhelyzete teljesen más, mint a klasszikus gitár esetében.A gitárnak kialakult a flamenco gitár változata, ez fenyőből és ciprusfából készül.
A tánc baile nem koreografált, hanem egy meghatározott motívumkészletből improvizál a táncos, az adott pillanat hangulatának megfelelően. A tánc ritmikája azonban olyannyira kötött, hogy a táncos mozgása (taps, lábdobogás zapateado) gyakorlatilag saját magának a ritmuskísérete.
Ha Spanyolországban járunk és szeretnénk flamencót hallgatni élőben az ún. tablao bárokat kell keresnünk.
1920 és 55 közözz a bikaviadalok arénáiban flamenco operának nevezett flamenco előadásokat tartottak. Egész Spanyolországban és Európa nagyvárosaiban is elterjedt így a flamenco és nagy sikernek örvendett, bár inkább a könnyedebb fajtákat erősítette ez és néhány ősi típus szinte ki is halt. Ekkor elkezdték ezt támadni mondván, hogy a tömeges elterjedése a flamencónak megöli a tánc tiszta, ősi alapjait. Versenyt is kiírtak, hogy támogassák a tánc népzenei mivoltát és nem mint színpadi művészeti formát. Ez a törekvés annyira nem volt sikeres, mivel ez a tánc egy kultúrkeveredésből jött létre, és az egyéni improvizációra alapult vagyis sohasem volt tiszta népzene.
A Franco féle diktatúra idején a flamenco a nemzeti identitás szimbólumává vált. A 80-as években megjelent egy új generációja a flamenco művészeknek. Nuevo flamenco néven kialakult egy új műfaj, mely a flamencót ötvözte más műfajokkal.
Carlos Saura rendezésében láthattok egy filmet, ami az új generációs flamenco művészeket mutatja be, pontosabban az ő színpadi előadásukat.
Fontos elemek még a flamencóban:
PALMAS: taps
A flamenco a szegény emberek szórakozása volt, akiknek nem volt pénze drága hangszerekre. A legegyszerűbb és legolcsóbb hangszer, a saját tenyerünk. Attól függően, hogyan ütjük össze a tenyerünket, különböző hangszínt tudunk létrehozni. Ha több ember tapsol, egész összetett ritmuskombinációkat is meg tudnak szólaltatni. Azokat az embereket, akik egy flamenco együttesben tapsolnak, “palmero”-nak nevezik, és az ő feladatuk a tapson kívül a flamenco táncos és énekes bíztatása, például bekiabálnak, hogy “ollé”. Ezt a bíztatást “jaleo”-nak hívják.
CAJON
A cajon egy fadobozra emlékeztető ütőshangszer, ami mára nagyon népszerű lett a flamenco zenében. Különlegessége, hogy az egyetlen olyan hangszer, amelyet a zenész a tetején ülve szólaltat meg.
CASTAÑUELAS
A kasztanyetta egy ütőshangszer, amit a flamenco táncosok a kezükre erősítenek tánc közben és “csattogtatják”. A kasztanyetta annyira népszerű, hogy szinte nincs is olyan turista, aki ne vásárolna magának egy kasztanyettát spanyolországi látogatása során. Bár a legtöbb ember azt gondolja, hogy a kasztanyetta elengedhetetlen kelléke a flamencónak, ez egyáltalán nincsen így, például nagyon sok olyan flamenco előadást lehet látni, ahol egyáltalán nem használnak kasztanyettát.
ABANICO
A legyező az andalúz hétköznapokban ma is gyakran használt kiegészítő, a nagy hőséget legyező segítségével próbálják az emberek elviselhetőbbé tenni. A XV. században volt igazán nagy divatja, amikor férfiak és nők is egyaránt használták, és egy külön legyező nyelvet alakítottak ki. A legyező a női flamenco tánc egyik fontos kelléke.
MANTÓN
A kendőnek több funkciója is van a flamencóban. Egyrészt a flamenco öltözék része, a flamenco énekesek, és táncosok a vállukon viselik. A kendő nagyobb változatát meg a flamenco tánc kellékeként használják, forgatják, tekerik tánc közben.
BATA DE COLA
A bata de cola egy speciális flamenco ruha, sok fodorral és hosszú uszállyal. A flamenco táncosnők ezt a hosszú uszályt pörgetik, reptetik. Speciális technikát igényel ebben a ruhában táncolni, de nagyon látványos.
A flamenco világnapját minden év november 16-án tartják, annak emlékére, hogy az UNESCO 2010. november 16-án a flamencot a kulturális világörökség részévé nyilvánította.